"1865 évi Deczember havában születtem Budapesten, és gyermek éveimet szüleimnél töltöttem. Az elemi iskola bevégeztével a belvárosi reáltanodát 5 éven át látogattam, miután azonban a rajz és festészet iránt már gyermek korom óta igen nagy előszeretettel viseltettem, elhatároztam, hogy az üvegfestészeti pályára lépek és így 1 évet a budapesti mintarajz tanodában, azután pedig 2 évet a főv. felsőbb iparrajz tanodában töltöttem. Hogy azonban magam tökéletesbitsem, szükségét éreztem a külföldön való tanulmányozásnak és kevés megszakítással 2 évet töltöttem tanulmány uton Franczia és Német országban úgyszintén Angliában és Belgiumban.
Külföldről haza térve 1884-ben önállósítottam magam és üvegfestészeti műtermet nyitottam, melyet azóta rendezett viszonyok között akadálytalanul folytatok."

Ma ezt az 1893-ban készített és a közelmúltban fellelt írást tartjuk Róth Miksa legrégebbi önéletrajzának, amiből sajnos azt nem tudjuk meg, hogy (apjának műhelyén kívül) kiktől tanulta ki az üvegfestészet akkoriban jórészt titkolt szakmai fortélyait. Művészi látásmódját a gótikus katedrálisok üvegfestményei alakították valamint Steindl Imre, aki a Műemlékek Országos Bizottságának építészeként tökéletesen ismerte a középkori formanyelvet. Róth első jelentősebb megbízását is neki köszönheti: a Steindl által restaurált késő gótikus máriafalvi (Mariasdorf, Burgenland) zarándoktemplomba készíthetett magyar szenteket ábrázoló ablakokat 1887-88-ban. Jelentős sikert ért el az 1896-os Ezredévi kiállításon bemutatott ablakaival, főképp a király pihenő szobájába festett üvegképeit dicsérték. Ugyanebben az évben elnyerte a Steindl által tervezett Országház ablakainak elkészítésére kiírt pályázatot is, amit tíz-tizenöt munkatársával éveken át készített el.

1897-ben Karl Engelbrecht hamburgi üvegfestőnél megismerte a Tiffany-féle opalescens üveget és ezekből szecessziós stílusú ablakokat készített, amiért elnyerte az Iparművészeti Állami Aranyérmet. (Még ugyanebben az évben Velencében kitanulta a mozaik készítés technikáját is, amit ő honosított meg Magyarországon.) Szecessziós stílusú munkái nemcsak itthon, hanem külföldön is jelentős elismerést biztosítottak számára: 1900-ban a párizsi világkiállításon ezüst, az 1904-es St. Louis-in pedig aranyérmet nyert, ugyancsak aranyéremmel tüntették ki Torinóban, idehaza pedig elnyerte a Ferenc József Rend lovagi fokozatát. A kor legkiválóbb művészeivel, építészeivel dolgozott együtt, akik között olyan neveket találhatunk, mint Lotz Károly, Maróti Géza, Rippl-Rónai Aladár, Kernstock Károly vagy a gödöllői művésztelep művészei: Nagy Sándor és Körösfői Kriesch Aladár. A századforduló után egyre több reprezentatív épületbe fest ablakokat. Így például a Gresham-palotába, a Zeneakadémiára, a volt Osztrák-Magyar Bankba (ma Magyar Nemzeti Bank) vagy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (ma Gazdasági Minisztérium) székházába. Jelentős alkotásai kerülnek vidéki városokba is: a szabadkai zsinagóga, és városháza, a marosvásárhelyi Kultúrpalota és városháza, a kolozsvári Takarékpénztár számára festett alkotásai fő művei közé tartoznak. Ugyancsak jelentős sikert ért el a mexikói Teatro National számára Maróti Géza tervei alapján készített hatalmas üvegkupolája, itthon pedig a lipótmezei elmegyógyintézetbe Nagy Sándor tervei alapján készített ólmozott ablak sorozata.

Az első világháború után az ország anyagi helyzete épp úgy megváltozott, mint a korstílus - s az üveg sokat veszített korábbi népszerűségéből. Ekkoriban díszítőfestéssel, bútortervezéssel is foglalkozott: Klebelsberg Kuno megbízása alapján ő tervezte meg az Országos Levéltár díszítőfestését, bútorait, lámpáit, majd pedig a szegedi, a pécsi és a debreceni egyetemek, klinikák díszítését. Elsősorban egyházi megrendelésre készített üvegablakokat: art-decos hatást mutatnak az ercsi cukorgyár kápolnájába festett munkái, a középkori medallionképekét a zuglói domonkos templom ablakai, s a gótika újrafelfedezését bizonyítják a Lehel téri templomba festett Róth ablakok. Műhelyét 1939-ben zárta be, 1944. június 14-én, 79 éves korában hunyt el.